Tartalom

Az alábbiakban röviden ismertetjük a nyelvtanban használt fontos nyelvtani kifejezéseket. A magyarázatok az eszperantó nyelvtan szempontjából vannak megfogalmazva. Más (eszperantó vagy más nyelvek) nyelvtanában a kifejezéseket néhány más módon is használhatják. A lernu!-nyelvtanban szereplő kifejezések többé kevésbé követik Kalocsay és Waringhien Plena Analiza Gramatiko-jának használatát.

melléknév
Szó, amely főnév vagy főnévszerű szó leírására szolgál.
kiegészítő
Mondatrész, amely megmondja, milyen módon, melyik helyen, melyik időben, milyen eszközzel stb. történik az állítmány cselekvése (vagy állapota)Minden mondatrész az állítmányon, alanyon, tárgyon és állítmányi mellékmondaton kívül kiegészítő.
határozószó
Szó, amely valami olyan leírására szolgál, ami nem főnév, vagy főnévszerű szó (tehát ige, melléknév, melléknévszerű szó, más határozó- vagy határozószerű szó vagy egész mondat).
Képző (elő- és utóképző)
Szógyök, amelyet főképpen összetett szavak képzésére használunk: utóképző vagy előképző.
zárhang (affrikáta)
Mássalhngzó teljes zárral képezve, amelyet megszakítunk, de csak annyira, hogy a levegő át tudjon jutni.
cselekvő mondat
A rendes mondatfaj, amelyben az alany végzi az állítmány cselekvését. Ld. szenvedő szerkezet.
tárgyeset
Az -N jel.
értelmező
Mondatrész, amely közvetlenül egy másik mondatrész előtt áll és ugyanazt fejezi ki más szavakkal.
jelző
Melléknév, melléknévszerű szó, határozószó vagy határozószerű szó, amely közvetlenül egy másik szóra vonatkozik.
ragozott ige
Igealak, amelyet állítmányként használhatunk.
réshang
réshang
jövő idő
Igealak, amely jövőidejű cselekvést vagy állapot fejez ki.
felszólító mód
Igei mód, amely parancsot jelöl (az óhajtó mód egyik használata eszperantóul.
kijelentő mód
Igei mód, amely valós cselekvésekre és állapotokra utal.
főnévi igenév
Igei mód, amely semlegesen nevez meg egy cselekvést vagy állapotot, anélkül, hogy megmutatná, hogy valós dologról, akaratról vagy képzeletről van szó.
felkiáltó szó
Felkiáltó szó
feltételes mód
Igei mód, amely nem valós, elképzelt vagy fantasztikus cselekvéseket, állapotokra utal.
kötőszó
Szó, amely azonos szerepű mondatrészeket köt össze a mondaton belül.
mássalhangzó
Fonéma, amelyet a levegő valamilyen akadályával képzünk.
oldalhang
zárhang
mód
Azon igealakok kategóriáinak egyike, amelyek a beszélőnek a mondandóhoz való hozzáállását fejezik ki. Az ige módjai az eszperantóban főnévi igenév, kijelentő mód, felszólító/óhajtó mód és feltételes mód.
orrhang (nazális)
Mássalhangzó, amelyet teljes ajakzárral ejtünk. A levegő az orron át áramlik.
tagadás
Tagadó szó
tárgyatlan
(igei) Nem lehet tárgya
alanyeset
Főnév vagy főnévszerű szó, amely jelöletlen (elöljárószó vagy tárgyrag).
számnév
Szó, amely számot jelöl.
tárgy
Mondatbeli szerep, amely azt mutatja meg, amire irányul az állítmány cselekvése. Néha 'közvetlen tárgynak' is hívjuk, szemben a 'közvetett tárggyal'. A közvetett tárgy ebben a nyelvtanban al-vonzatként szerepel. A közvetlen tárgyat néha tárgyesetű tárgynak is nevezzük. A közvetett tárgy hagyományosan részesesetű tárgynak is nevezhető.
melléknévi igenév
Szó, amely cselekvést vagy állapotot jelöl, mint az alanya vagy tárgya tulajdonságát.
szenvedő szerkezet
A "fordított" mondatszerkezet egy fajtája, amelyben az, ami (cselekvő szerkezetben) tárgy, alanyként jelenik meg.
plozív
Mássalhangzók, akadályhangok, amelyek képzésénél a kiáramló levegő akadályba ütközik
többes szám
Nyelvtani többes szám: több, mint egy vmi
állítmányi mellékmondat
Önálló mondatrész, amely az alanyt vagy a tárgyat az ige által írja le.
állítmány
A mondat főigéje. Ige, amelynek rendszerint van alanya.
előképző
Elő- és utóképzők, amelyeket más szógyökökhöz vagy elé teszünk.
elöljárószó
Szó, amely az utána álló mondatrész mondatbeli szerepét mutatja meg.
múlt idő
Igealak, amely múltidejű cselekvést vagy állapotot fejez ki.
jelen idő
Igealak, amely jelenidejű cselekvést vagy állapotot fejez ki.
névmás
Szó, amelyet főnévi mondatrész helyettesítésére használunk.
Egyes szám
Nyelvtani egy-szám
alany
Mondatbeli szerep (cselekvő mondatban) arra utal, ami az állítmány cselekvését végzi.
alárendelő kötőszó
szó, amely mellékmondatot vezet be
utóképző
Képző, amelyet más szógyökök után teszünk.
értelmező (jelző)
(Nem igei szó) közvetlen leírása, amelynek a leírt szóhoz fűződő kapcsolatát a jelölő (elöljárószó vagy tárgyeseti végződés) mutatja.
tárgyas
(ige) lehet mellette tárgy.
ige
Szó, amely cselekvést vagy állapotot fejez ki, és amely a mondat állítmánya lehet. De igének tekinthetjük a főnévi igenevet, bár az ilyen igealak rendszerint nem lehet állítmány.
zöngés hangzó (vibráns)
A mássalhangzókat a kiáramló levegő akadályba ütközésével képezzük.
magánhangzó
Nyelvi hang (fonéma), ahol a levegő akadálytalanul halad és amely hangsúlyos is lehet.
megszólító eset
Mondatbeli szerep, amely azt mutatja, hogy kire irányul a kijelentés.
óhajtó mód
Igemód, amely azt mutatja meg, hogy egy cselekvés nem valós, hanem csak szándékolt.
szóelem (nyelvi elem [morféma])
Szó, amelynek nincs végződése, de amely olyannak jelenik meg a mondatban, amilyen.
Vissza a tetejére