Talán azok sem emlékeznek erre, akik megélték a rendszerváltást. A nyolcvanas évek végén, vagy a kilencvenesek elején történt. Abban az időben nagyon későn, mikor már a legtöbb ember aludt,
elhangzott egy interjú Ungvári Krisztiánnal. Mint köztudott, ő egy történész, aki a huszadik század eseményeit kutatja. Már nem emlékszem az egész beszélgetésre, de a riporter feltett neki egy megdöbbentő kérdést:
- Nem gondolja, hogy ha ezek az információk nyilvánosságra kerülnek, mindenki számára hozzáférhetően, akkor ezt a jobb oldal felhasználhatja saját politikai céljaira?
Ez a kérdés azóta is motoszkál bennem. Ennek a végiggondolása önmagában megér egy könyvet.
Micsoda botrány volt a Terror házának megnyitása. Most ugyanolyan botrány övezi a Sorsok házának megnyitását. Mert az információ nem lehet nyilvános. Majd valakik megmondják nekünk, hogy miről tudhatunk és milyen csomagolásban.
Én a tabu és gyűlölködés mentes nyilt információ csere híve vagyok. És akinek a hatalma csak az információ visszatartás eszközével tartható fenn, annak nincs helye a közéletben.
Ez persze oda-vissza érvényes.