robibácsi:Örömmel olvastam azt a hírt, hogy egy mai fiatalember sokat olvas. Vajon nemcsak a kötelező tananyagot?
Multkor egy busz végállomáson, az indulásra várva tanuja voltam két gimnazista beszélgetésének:
- Tudod mit nézek meg először egy kötelező olvasmányban?
- Mit?
- Az utolsó oldalt?
- Akarod tudni, hogy mi a vége?
- Dehogy, az oldalszámot. Ha mondjuk kétszáznál több, akkor el sem kezdem az olvasást.-
Ezek szerint az a fiatal aligha olvas sokat. Valószínűleg az olvasmány műfajától függetlenül.

Én, elég későn kezdtem el olvasni, úgyértem falni a könyveket. Ezt én egyértelműen az irodalomoktatás hibájaként róvom fel.
Azt is, hogy állítólag egyre kevesebb könyvet tudnak eladni(ez mondjuk köszönhető az áraknak is nyilván).
Bevallom őszintén, olyan szempontból én sem vagyok olvasottabb az előbb idézet srácnál. Nem mintha most lennének nagyon felülírhatatlan elveim, régen még annyira sem volt, de az a makacsság, hogy "márpedig én parancsszóra nem fogok olvasni" az bennem volt, olyannyira, hogy utoljára általános iskola negyedik(!) osztályában olvastam el teljesen, kötelező olvasmányt. Onnantól kezdve sokáig egyáltalán nem olvastam szinte, csak amennyi a túlélésemhez kellett( minden 20-ik oldal elolvasása, más ember megkérdezése, hogy miről szól + fantázia és ebből már jobban el tudtam mondani a könyvet feleléskor vagy dolgozatban, mint az akitől kérdeztem. Mikor a szüleim már bele is törődtek, hogy ennyi, a fiúk nem lesz olvasó ember, akkor hozta haza apa a Harry Potter első kötetét, 1999ben, akkoriban itthon még nem is volt híre. Elkezdtem olvasni és elaludni se tudtam. Innentől kezdve lettem olvasó ember, tehát viszonylag nagy voltam már (11 éves, pont mint az akkori Harry )
Ezután jött a többi könyv, szigorúan nem kötelezők. Nagy indiánkönyv, Gyűrűk ura és innentől kezdve gyakorlatilag már nincs éjszaka, mai napig, hogy ne lenne könyv a kezemben elalvás előtt. Azóta az érdeklődési köröm is tágult folyamatosan.
Viszont mai napig egyetértek magammal, - akit mellesleg kedvelek, bár ez lehet, hogy az elfogultságom miatt van - hogy "nekem egy szakács ne mondja meg, hogy mit egyek. Ajánljon valami fiinomat és akkor majd döntök. Nekem egy divatban utazó ember ne mondja meg, hogy hogyan öltözködjek: ajánljon Ő is, aztán meglátom. És nekem egy irodalmár ne mondja meg, hogy mit olvassak. Ajánljon valamit, aztán majd én döntök. Az idoralom óráink miért nem erről szóltak? Miért kellett tudományként komolyan elemezni?
Mert nagyon nem erről szólna a dolog...
Így, én nem megvetem azokat a "nem olvasó" fiatalokat, csak szánom. Ha az oktatáson múlik én jóformán analfabéta lettem volna
Egyébként nem vagyok különc, az osztályomban elég sokan voltunk ilyenek, akik sokat olvastak, de a magunk útján. És mellesleg szélesebb körben, mint akik csak a kötelezőket(vajon véletlen, hogy közülük szinte mind jogi egyetemen tanul most?)

Kisgyerekként szoktam hozzá a könyvekhez: nagymamám minden este olvasott mesét: Grimm, Andersen, 1001 élszaka sorra került, de magyar népmesék akkor - sajnos - nem.
Aztán jöttek az indiánok - tán a Gy. Ura és a Harry P. elődeiként. Gulliver+Robinson után a Vernéket és Jókaikat fogyasztottam, de a kötelezőket ki nem állhattam. Nem is érdekelt, hogy jó vagy nem: ha muszáj akkor nem! Igaz ez akkor volt, amikor sok minden volt "muszáj".
Azóta kedvenc műfajom a történelmi regény lett. A gyenge töri tanításból eredő szűkös ismereteimet próbálom kiegészíteni és a mi történelmünket főleg a szomszédokéval, aztán a többi európaival és csak azután a távolabbiakéval összevetni.
Márai után - az Egy polgár vallomásai meggyőződésem szerint olvasható történelmi regényként is, sőt jobb sok ilyen műfajúnál! - Wass Albertről azt hittem, hogy a gyengébb színvonal irányába csúsztam, míg a sokféle irodalmi finnyogás mellett megtudtam, hogy Baumgarner díjat is kapott, ami akkor jobb értékmérő volt, mint manapság a Kossuthról elnevezett /igaz ahhoz Babits volt az itész, míg ma? ki tudja?/.
Aztán Herczeg Ferencet szinte szégyenkezve kezdtem, de honnan tudtam volna meg, hogy ő akadémikus is lett (aligha vmelyik befolyásos barátja juttathatta be! vagy mégis?/, sokfelé játszották darabjait a nagyvilágban /igaz csak Párizsban, Londonban?/.
Rákócziról írt Pro Libertate könyvét minden magyar fiatalnak el kellene olvasnia. Én jócskán elkéstem vele, bár...jobb későn, mint soha.
Emlékirataiban egy E.P.-nek kb. 100 évvel előre "válaszoló" mondatát is megtaláltam:
"Bár ne lennének már labancok és kurucok, csak magyarok." Ez milyen műfaj?

toni692:Kisgyerekként szoktam hozzá a könyvekhez: nagymamám minden este olvasott mesét: Grimm, Andersen, 1001 élszaka sorra került, de magyar népmesék akkor - sajnos - nem.
Aztán jöttek az indiánok - tán a Gy. Ura és a Harry P. elődeiként. Gulliver+Robinson után a Vernéket és Jókaikat fogyasztottam, de a kötelezőket ki nem állhattam. Nem is érdekelt, hogy jó vagy nem: ha muszáj akkor nem! Igaz ez akkor volt, amikor sok minden volt "muszáj".
Azóta kedvenc műfajom a történelmi regény lett. A gyenge töri tanításból eredő szűkös ismereteimet próbálom kiegészíteni és a mi történelmünket főleg a szomszédokéval, aztán a többi európaival és csak azután a távolabbiakéval összevetni.
Márai után - az Egy polgár vallomásai meggyőződésem szerint olvasható történelmi regényként is, sőt jobb sok ilyen műfajúnál! - Wass Albertről azt hittem, hogy a gyengébb színvonal irányába csúsztam, míg a sokféle irodalmi finnyogás mellett megtudtam, hogy Baumgarner díjat is kapott, ami akkor jobb értékmérő volt, mint manapság a Kossuthról elnevezett /igaz ahhoz Babits volt az itész, míg ma? ki tudja?/.
Aztán Herczeg Ferencet szinte szégyenkezve kezdtem, de honnan tudtam volna meg, hogy ő akadémikus is lett (aligha vmelyik befolyásos barátja juttathatta be! vagy mégis?/, sokfelé játszották darabjait a nagyvilágban /igaz csak Párizsban, Londonban?/.
Rákócziról írt Pro Libertate könyvét minden magyar fiatalnak el kellene olvasnia. Én jócskán elkéstem vele, bár...jobb későn, mint soha.
Emlékirataiban egy E.P.-nek kb. 100 évvel előre "válaszoló" mondatát is megtaláltam:
"Bár ne lennének már labancok és kurucok, csak magyarok." Ez milyen műfaj?

Vita - kedvenc műfajom, ha értelmes és toleráns emberek között folyik -
végre ez is megjelent itt, a magyar fórumban és az eltérő vélemények - remélem - nem vezetnek ellentéthez, hanem a véleménykülönbségek több oldalról világítják meg a fölvetett problémákat, ötleteket.