Az eszperantó fénykora a két háború között volt. Akkor még létezett igazi baloldal, ami azt jelentette, hogy a bérből és fizetésből élő kisemberek érdekeit képviselte a bankárokkal, nagytőkésekkel, spekulánsokkal szemben. Az eszperantó pedig ebben az értelemben baloldali volt. Az angol pedig csak egy volt a világnyelvek között.
Ma az angol a globalizáció nyelve. Ami a kultúrák összeolvadását, keveredését, és hosszabb távon eltűnésüket jelenti. A világ egyszínű, arc nélküli lesz, a nyelvek elszegényednek, a közösségek elhalnak.
Ha az eszperantó mindezekkel szemben a különböző kultúrák fennmaradásáért, békés egymás mellett éléséért harcolna, szimbólumává válna. Esélye lenne az újbóli megerősödésének. A különféle nyelvek és kultúrák megerősödéséért, a multinacionális tőke világuralma ellen harcolna erővé válhatna a világban.