Az ongo.hu egy olyan weboldal -talán többen ismerik- ahol is az emberek az utazásaikat írják le(sokszor nagyon szinvonalasan).

Rengeteg országról írtak már.

Állítólag sokan voltak már a pasporta servo-val utazni a világban. Én arra kérem az ilyen embereket, hogy ne tartsák magukban a jó élményeiket, mert ez egy nagyon jó (rettenetesen jó) reklámforrás, másrészről szerintem amúgyis mindenkit érdekel a dolog.
Én nem nagyon olvastam pasporta servos élményeket(csak tömör és kevés sztorit)

Szerintem a mai világban feltétlenül fontos lenne felismerni az ilyen lehetőségeket.. elég sokan olvassák az ongot(gyakran ki is emelnek az írások közül az indexen)..
egy pozitív részletes beszámoló simán felér párezer szórólappal(szerintem).
Valaki?

Zimm:Az ongo.hu egy olyan weboldal -talán többen ismerik- ahol is az emberek az utazásaikat írják le(sokszor nagyon szinvonalasan).

Rengeteg országról írtak már.

Állítólag sokan voltak már a pasporta servo-val utazni a világban. Én arra kérem az ilyen embereket, hogy ne tartsák magukban a jó élményeiket, mert ez egy nagyon jó (rettenetesen jó) reklámforrás, másrészről szerintem amúgyis mindenkit érdekel a dolog.
Én nem nagyon olvastam pasporta servos élményeket(csak tömör és kevés sztorit)

Szerintem a mai világban feltétlenül fontos lenne felismerni az ilyen lehetőségeket.. elég sokan olvassák az ongot(gyakran ki is emelnek az írások közül az indexen)..
egy pozitív részletes beszámoló simán felér párezer szórólappal(szerintem).
Valaki?

Köszönöm az ajánlott címet, bár csak korlátozottan sikerült használnom, alighanem regisztrálnom kell, amitől ismeretlen, új rendszernél ódzkodom.
Eddig 2 utazás során, 3 országban éltem a passporta servo kínálta lehetőségekkel: előnyösen, élményekkel is gazdagodva. Ha ezek
másokat is érdeklnének, beszámolok róluk.

toni692:
Köszönöm az ajánlott címet, bár csak korlátozottan sikerült használnom, alighanem regisztrálnom kell, amitől ismeretlen, új rendszernél ódzkodom.
Eddig 2 utazás során, 3 országban éltem a passporta servo kínálta lehetőségekkel: előnyösen, élményekkel is gazdagodva. Ha ezek
másokat is érdeklnének, beszámolok róluk.

Hát szerintem sokan kíváncsiak lennének ezekre az élményekre, nem csak eszperantisták.

Egyébként úgy tudom én is, hogy minden útleírást lehet olvasni, de hozzászólni, vagy újat írni, (természetesen ingyenesn) regisztrált felhasználóknak lehet csak.

1991-ben a norvégiai Bergenben tartott UK-ra azért tudtam elmenni, mert angol barátok alapítványi pénzből fizették a szállodai költségeket. A pasporta servo segítségével találtam vendéglátókat:
Koppenhágában: vendéglátóm elkísért a legérdekesebb látnivalókhoz - de a kis hableánnyal hagyott egyedül találkozni!
Orgonahangversenyre és a vasutas eszperantisták összejövetelére is elkísért, ahol további meghívásokat kaptam, de idő hiányában nem bolt módom elfogadni.
Oslóban - előzetes telefonbeszélgetés szerint - nem tudtak várni a vonatnál, ezért izgultam, hogy a teljesen idegen városban (ahol minden híresztelés ellenére sokan nem tudnak angolul sem, nemhogy Eo-ul) nem lesz túl nehéz megtalálni vendéglátóm címét.
A peron végén megláttam egy tolókocsis fiatalt, nyakában Eo-zászlócskával. Természetesn megkérdeztem tőle, hogy jön-e ő is Bergenbe az UK-ra. Azt válaszolta, hogy nem, ő a barátját várja Budapestről, de sajnos nem ismeri...
Egyelőre ennyi. Ha nem unalmas, folytathatom.

Évekkel ezelőtt egy magyar turista csoporttal a felvidéken jártam és program szerint tutajoztunk a Dunajecen. Rövid, de gyönyörű út volt a nem túl magas, de meredek sziklák között is kanyargó határfolyón.
Két különleges élményben volt részem:
A tutajban ülő 12 személy közül négy hölgy megállás nélkül beszélt, pedig jó lett volna legalább egy darabon csendben, csak a víz csobogását, természeti hangokat hallani.
Tutajosunk időnként magyarázta a látnivalókat és egyik utitársunk fordította az elmondottakat. Mikor megérkeztünk a végállomáshoz - ahonnan a folyó már Lengyelországban folytatja útját - megkérdeztem az utitársat, hogy honnan tud szlovákul, talán felvidéki származású. Meglepetésemre, azt mondta, hogy csak 1-2 szót tud tótul, pl. azt, hogy ano=igen. Nem akarta szégyenben hagyni csoportunkat, hogy közülünk senki nem érti északi szomszédunk nyelvét, ezért a tájékoztatásra szorgalmasan bólogatott és mondogatta, hogy ano, majd előadta saját szövegét "fordításként".
Azt hiszem ezt nevezik "kegyes csalás"-nak. Nem?
Lehet, meg kellett volna kérdeznem tutajosunkat, nem tud-e eszperantóul, mert akkor én tényleg tudtam volna fordítani.

A 80-as évek végén a MÁV számítóközpontjában kezdtem dolgozni és első ingyenes utazási lehetőségként Leningrádba vettem vonatjegyet. Bár engem is tanítottak oroszra, de abból kevés maradt meg. Kísérő nélkül indultam. Leningrádban egy csinos hölgy várt a pályaudvaron. Nevemet egy nagy kartonra fölírva jelezte, hogy engem vár. A Szovjetunióban nem hagytak külföldit
"eltévedni". A szállodában, a recepciónál kiderült, hogy nem tudnak velem szót érteni, ezért fölhívták a magyar konzulátust, így telefonos tolmácsot kaptam.
Tehát nyelvtudás hiányában sem volt sok problémám, de azért ha legalább eszperantóul tudtam volna már akkor, talán könnyebb lett volna vagy esetleg az derült volna ki, hogy nem találtam volna eszperantistát sem ott.