Én egyetlen eszperantóul megjelent történelmi regényről tudok. Ez pedig Prust fáraója. De ez egyúttal az eszperantó irodalom klasszikusa is. Érdekes nyelvi kaland egyszerre olvasni a magyar változattal. Ezen kívül tudok egy eszperantó könyvről, ami a "dicsőséges" 333 napról szól, persze kommunista szemszögből. Vagyis ránk vár egy igényes eszperantó történelmi könyv lefordítása. Én gondolkodom is rajta, ha nyugdíjba megyek és több időm lesz.
Egy szlovák levelező partneremnek megírtam, hogy tévhit az, hogy az ősmagyarok nyereg alatt puhították a húst. Nem mintha szégyen lenne, egyszerűen csak nem igaz. Sajnos a magyarok között is él ez a tévhit. A legutóbbi időkig lovas, nomád kultúrában élő emberek életmódjának és a történelmi dokumentumok tanulmányozásának eredményeképp bizonyítható, hogy a vékony hús szeletek nyereg alá tétele egy bizonyos népi állatgyógyászati módszer volt. Persze ennél sokkal lényegesebb tévhitek is forognak a történelemmel kapcsolatban.

ki tudja miért fontos, mire taníthat "a ménfői csata" /1044/
története? /l.BBC Historry2014.6.9.lap/

toni692:ki tudja miért fontos, mire taníthat "a ménfői csata" /1044/
története? /l.BBC Historry2014.6.9.lap/

.....a Rubicon-ból idézem a választ:
"1044. július 5-én vívták Aba Sámuel magyar király (ur. 1041-1044) és III. Henrik német-római császár (ur. 1039-1056) hadai a ménfői ütközetet, melyben az elűzött Orseolo Pétert (ur. 1038-1041/1044-1046) támogató német uralkodó fölényes győzelmet aratott. A csatából elmenekülő Abát hamarosan meggyilkolták, így Henrik pártfogoltja visszakapta trónját, és felajánlotta azt hűbérül a Német-Római Birodalomnak."

Vállalnék eszperantó fordítást, de mivel szükségem van a pénzre, nem csinálnám ingyen.

Sokat bosszankodok az angolszász történelemszemlélet miatt, ami folyamatosan ömlik ránk a televizón keresztül. Talán végre ki kéne mondani, hogy az első és a második világháborúban egyik félnek sem volt igaza. A győztesek is, meg a vesztesek is rablók voltak. Elvették a gyengébbtől, ami kellett nekik. De azon is vitatkoznék, hogy kik voltak a győztesek. Az az orosz ember, aki elvesztette a legkedvesebb családtagjait, és a háború után nyomor és elnyomás várt rá, nevezheti e magát győztesnek? Az amerikai munkás, aki elvesztette a fiát, a testvérét, ő maga pedig a lábát, nevezheti magát győztesnek? Azok voltak a győztesek, akik hatalmas pénzeket kerestek a háborún, de sem nekik, sem a családtagjaiknak a haja szála sem görbült. Nem voltak olyan sokan. Lehene őket néven is nevezni. Most is itt vannak közöttünk arc és név nélkül. Jól profitálnak az emberiség nyomorából.