Betűk

Itt az eszperantó ábécé:

• Aa ami szeretni
• Bb bela szép
• Cc celo cél
• Ĉĉ ĉokolado csokoládé
• Dd doni adni
• Ee egala egyenlő
• Ff facila könnyű
• Gg granda nagy
• Ĝĝ ĝui élvezni
• Hh horo óra
• Ĥĥ ĥoro kórus
• Ii infano gyerek
• Jj juna fiatal
• Ĵĵ ĵurnalo folyóirat
• Kk kafo kávé
• Ll lando ország
• Mm maro tenger
• Nn nokto éj/szaka/
• Oo oro arany
• Pp paco béke
• Rr rapida gyors
• Ss salti ugrani
• Ŝŝ ŝipo hajó
• Tt tago nap
• Uu urbo város
• Ŭŭ aŭto autó
• Vv vivo élet
• Zz zebro zebra

Nagybetűk és kisbetűk

Minden betűnek két alakja van: nagybetűs és kisbetűs. A kisbetűk a normál betűalakok. Nagybetűket rendszerint a főmondat első betűjeként használunk, valamint a tulajdonnevek kezdőbetűjeként.

Felüljelzések

6 betű egyedi az eszperantó nyelvben: Ĉ, Ĝ, Ĥ, Ĵ, Ŝ és Ŭ. Ezek felüljelzéses betűk. A felüljelzést ^ kalapnak is nevezzük. Az U fölött levő felüljelzést horognak hívjuk.

Amikor nem használhatunk pontos felüljelzéseket, lehet alternatív írásmódot használni. A hivatalos alternatív írásmód a H-írásmód,amely megtalálható a Fundamento de Esperantóban is. A H-írásmódban hátravetett H-t használunk a kalapok helyett, és teljesen elhagyjuk a fordított kalapot az Ŭ felett: ch, gh, hh, jh, sh, u. A számítógépes szövegszerkesztésben, e-mailben stb. sokan használják a hátravetett x-et, X, a kalap és a fordított kalap helyett: cx, gx, hx, jx, sx, ux.

Kiejtés

A, E, I, O és U betűk magánhangzók. Minden más mássalhangzók. Minden betűt (hangot) ki kell mondani. Nincsenek néma betűk (hangok).

Magánhangzók

Hangsúly

Két vagy több magánhangzóból álló szavak esetében egy magánhangzót erősebben ejtünk ki a többinél. Azon van a hangsúly. A hangsúly mindig az utolsó előtti magánhangzón van (a nagybetűs magánhangzó mutatja itt a hangsúlyt): tAblo, nenIam, rapIda, taksIo, familIo, revolvEro, krokodIloj, eskImo, diskUtas, mEtro, metrOo, Apud, anstAtaŭ, trIcent, mAlpli, Ekde, kElkmil stb.

Az O végződést hiányjellel (aposztróffal) lehet helyettesíteni. Az aposztrófot úgy tekintjük, mint egy (ki nem ejtett) magánhangzót, és a hangsúly sem változik meg: taksI', familI', revolvEr', metrO'.

Magánhangzó váltakozás

A magánhangzó kiejtési helye szabadon váltakozhat bizonyos határok között. Csak az a fontos, mindegyik magánhangzó ne közelítsen túlságosan az 5 másik magánhangzó egyikéhez sem.

A magánhangzók hosszúsága az eszperantóban teljesen jelentéktelen. Lehet kiejteni őket hosszan, közepesen hosszan vagy röviden tetszés szerint.

Minden eszperantó magánhangzót statikusan ejtünk ki, ami azt jelenti, hogy nem hallhatóan mozog a nyelvünk a szájunk egyik pozíciójából a másikba való átmenet. Pl. E ne legyen sosem 'ej', O sosem 'oŭ'

Mássalhangzók

Félhangzók

A J és Ŭ félhangzók kiejtési mód szerint magánhangzók, de a nyelvben mássalhangzóként szerepelnek. Ezek mindig rövidek, és sohasem lehetnek hangsúlyosak. Félhangzó mindig igazi magánhangzó előtt vagy utána jelenhet meg. Ŭ rendszerint csak 'aŭ' és 'eŭ' kapcsolatokban fordulhat elő.

Mássalhangzó változás

Amikor egy zöngétlen mássalhangzó közvetlenül egy zöngés mássalhangzó előtt áll, sokan hajlamosak arra, hogy zöngésen ejtsék azt: akvo → "agvo", okdek → "ogdek". És fordítva, amikor egy zöngés mássalhangzó áll egy zöngétlen előtt, sokan zöngétlenül ejtik ki: subtaso → "suptaso", absolute → "apsolute". Ilyen változtatások elvben soha sem helyesek, de gyakran toleráljuk a gyakorlatban, ha nem okoznak félreértést. Egyes esetekben néhányan zöngétlenül ejtik a szóvégi zöngés mássalhangzót: apud → "aput", sed → "set", hund' → "hunt", naz' → "nas". Az ilyen változtatások azonban nem elfogadottak. Gondosan kerüljük ezeket.

Egyes nyelvek beszélői hajlamosak ejteni az egymást követő KV és GV kapcsolatot 'kŭ' és 'gŭ': akvo → "akŭo", kvin → "kŭin", gvidi → "gŭidi". Ŭ sosem következhet mássalhangzó után az eszperantó szóban, és ezért félreértések sem lehetnek ebből, mégis az ilyen kiejtés helytelennek tekinthető.

Néhány nyelvben P, T, K, C és Ĉ hangokat aspirációval ejtjük, mintha utána egy kis H állna. Az eszperantóban ezek a mássalhangzók rendszerint aspiráció nélkül állnak, de nincs erre szabály. Lehet aspirációval is ejteni ezeket, de figyeljünk arra, hogy ne ejtsünk teljes értékű H.

L a fogaknál létrejövő részleges akadály által képezendő. Ha csak ott korlátozódik, az L "világosan" szól. Ha egyidejűleg megemeljük a nyelvhátat a szájpadlás felé, akkor sötét, u-szerű L hangot kapunk. Ilyen sötét L teljesen jó lehet, de figyeljünk arra, hogy ne legyen olyan, mint Ŭ. Ez történik, ha a fő akadály eltűnik a fogaknál.

Amikor N veláris hang előtt áll N hajlamosak orrhangként (kis különbség) vagy veláris hangként (nagy különbség) ejteni, hogy megkönnyítsék a kiejtést: tranĉi, manĝi, longa, banko stb. Ez nem, probléma, mert nincs az eszperantóban veláris orrhang, amellyel keveredhetne N. Hasonlóképpen sokan M is ajak-foghangként hajlamosak ejteni más ajak-foghang előtt: amforo, ŝaŭmvino stb. Ez sem probléma. De figyeljünk arra, hogy ne ejtsük N ajak-foghangként: infero, enveni stb., mert akkor N és M keveredhetne, ami nem elfogadható. Természetesen mindig használható N és M alapkiejtése.

R általában foghang, de igazából nem lényeges hol képezzük a szájban a hangot. Pl. veláris R teljesen elfogadott alternatíva. A fontos dolog csak az, hogy R rezgő legyen. Tehát a veláris R is legyen rezgő, tehát az uvula rezegjen. R mindig legyen rezgőhang, bárhol is álljon a szóban. Pl. rivero szóban a két R ugyanúgy legyen ejtve. De különböző más változatokat használunk, amelyek szintén elfogadottak a gyakorlatban. Mégis vigyázzunk arra, hogy R hang nem keveredjen más mássalhangzóval, bármelyik magánhangzóval.

A mássalhangzók hosszúságának az eszperantóban egyáltalán nincs jelentősége. Hosszan, közepesen hosszan vagy tetszés szerint röviden kiejthetőek.