da mennyiségi kifejezést kapcsol össze főnévvel, amely valami "anyagszerűséget" fejez ki (vmi korlátlan és határozatlan dolgot):

A mennyiségi kifejezés megmutatja, a mennyiséget. Ez főnév, mennyiséghatározó vagy mennyiséghatározószerű szó.

A "főnévszerű" kifejezés megmutatja, miből áll a mennyiség:

Számneveknek -- unu, du, tri, kvar, kvin, ses, sep, ok, naŭ, dek, cent, mil -- nem kell da. A főnév jelzőjeként használjuk ezeket.

Főnévi számneveknek mint miliono, miliardo, deko és cento azonban kell a da:

Rendszerint a da-kifejezés rögtön a mennyiségjelzője után áll, de néha a da-kifejezés egyedül áll. Ekkor rendszerint a mennyiségjelző a mondat más részén van (rendhagyó szórend). Néha azonban a mennyiségjelző szót beleérthetjük:

Ne használjunk N-végződést a da után

A da elöljárószó után soha sem használjunk -N végződést. A főnévszerű da-kifejezés soha sem lehet tárgy. A da előtt álló mennyiséghatározó azonban lehet tárgy: Li portas multon da valizoj. (Sok bőröndöt hoz.)

De a mennyiségi kifejezés gyakran mennyiséghatározószó, amely nem kaphat -N végződést, még ha tárgyként is szerepel a mondatban.

Mikor ne használjuk a da elöljárószót?

Ha egyáltalában nincs szó mennyiségről, mértékről vagy számról, de pl. fajról, akkor ne használjuk a da hanem csak rendesen de elöljárószót:

Soha sem használd a da-t melléknévvel kapcsolatban, még ha mértéket, mennyiséget vagy számot is fejez ki:

A determináns -- la, tiu, ĉiu, birtokos névmások... -- határozott mondatrészek, tehát korlátozott és egyedi (nem anyagszerű). Ezért ne használd a da elöljárószót ilyen szavak előtt, hanem de vagy el:

Személyes névmás rendszerint egy vagy több meghatározott személyre utal. Ezért ne használj da elöljárószót személyes névmás előtt, hanem helyette de vagy el elöljárószót.

Ha a mennyiséget vagy számot számnév vagy melléknév jelöli, ne használjuk da, hanem csak de vagy el:

Ha az egyesszámban álló főnév már önmagában is világosan behatárolt mennyiséget fejez ki, ne használjuk da:

Egyes szavak néha mennyiséget, néha valami mást fejeznek ki. A kifejezni kívánt dolog dönti el, hogy da vagy más elöljárót használjunk:

A da használata tehát attól függ, mit akar mondani a beszélő. Segítségképpen el lehet képzelni egy kérdést, amelyre felelhetne a mondat:

Gyakran figyelni kell arra, hogy a későbbi szó fontosabb (→ da) vagy az előző szó (→ de). Grupo da soldatoj (egy csoport katona) első sorban katonák (csoportosan). Grupo de soldatoj (katonacsoport) első sorban grupo (katonákból álló csoport). Bukedo da rozoj (egy csokor rózsa), vagy bukedo el rozoj (rózsacsokor).

A da elöljárószó használata kicsit fejlődött és megváltozott az eszperantó története során. Ezért a régi szövegekben a da ott van, ahol de vagy el kell az előző magyarázatok alapján.

"Da-izmus"

A beszélt eszperantóban terjedt el a da pontatlan használata, amelyet "da-izmusnak" nevezhetünk. Ebben a használatban a da nem az utána álló kifejezésre utal. A da már nem elöljáró. A da csak azt mutatja, hogy az előtte álló kifejezés mennyiség.

Ebben sok tankönyv is hibás, amelyek azt tanítják, hogy a da főképpen az előző szóra vonatkozik. De a da első sorban arra vonatkozik, ami utána áll.

Egyesek állítják, hogy itt beleértésről van szó.

Ilyen értelemben rendszerint elhagyjuk az elöljárószót is: Li estas instruisto de lingvoj. → Li estas instruisto. Nem: Li estas instruisto de. Ezért, ha el akarjuk hagyni a szót a da után, hagyjuk el a da-t is.

Tehát mondjuk így: Mi havas multe (Sok van nekem.) Kiom vi volas? (Mennyit akarsz?) Ili kunportis tiom, ke ĉiu povis ricevi iom. (Annyit hoztak magukkal, hogy mindenki kapott valamennyit.) Az olyan szavak, mint multe, tiom és iom önmagukban is mennyiséghatározó szavak. Nem szükséges, hogy mellettük használjuk a da elöljárószót, hogy mennyiségi jelentést fejezzünk ki. Csak, ha meg akarjuk mutatni, miből áll a mennyiség, használjuk a da elöljárószót, de akkor mindenképpen legyen utána főnév.