O, A, E, I, AS, IS, Os, US és U nyelvi elemek szófaji végződések. Nagyon fontosak a szóképzésben. Van még J és N végződés. Ezek nem fontosak a szóképzésben.

A nyelvi elemek már önmagában is szavak: por, mi, jam, eĉ, tiam, anstataŭ, je, jes stb.

A legtöbb nyelvi elem morféma. Minden morfémának már önmagában is van jelentése, de egy morféma nem állhat önállóan, mint szó. Szófaji végződésre van szüksége ehhez.

• Néhány gyökszó embereket, személyeket jelöl, pl. AMIK, TAJLOR, INFAN, PATR, SINJOR, VIR...
• Más gyökszavak állatokat jelölnek, pl. ĈEVAL, AZEN, HUND, BOV, FIŜ, KOK, PORK...
• Mások növényeket, pl. ARB, FLOR, ROZ, HERB, ABI, TRITIK...
• Némely szógyök eszköz, pl. KRAJON, BROS, FORK, MAŜIN, PINGL, TELEFON...
• Sok szógyök cselekvések nevei, pl. DIR, FAR,LABOR, MOV,VEN, FRAP, LUD...
• Más szógyökök minőségek vagy tulajdonságok nevei, pl. BEL, BON, GRAV, RUĜ,VARM, ĜUST, PRET...

Sok különböző csoport és kategória van, nem csak az előbb említettek. Néhány gyökszó nehezen osztályozható, egyeseknek több jelentésük van, másoknak nagyon különleges jelentésük van, de mégis mindegyiknek van valamiféle jelentése.

Ahhoz, hogy pontosan használjuk a gyökszavakat a különböző végződésekkel, ismernünk kell a szógyök saját jelentését. A gyökszó jelentés fontosságát jól mutatja a KOMB és BROS szógyökök osztályozási példája.

A két igének kombi és brosi nagyon különböző jelentése van. Mindkettő cselekvést jelöl, és a két cselekvés nagyon hasonló. De ha alanyaikban megváltoztatjuk őket, mindjárt teljesen különbözőek lesznek.

Ennek a drasztikus változásnak a magyarázata az a tény, hogy már a gyökszavaknak is van jelentésük. KOMB egy bizonyos cselekvés neve, míg BROS egy bizonyos eszköz neve. -O végződéssel tehát cselekvés illetve eszköz nevei -- nagyon különböző dolgok. De igei végződéssel mindkettőjük cselekvési jelentést kap. KOMB ekkor alig változik, mert az már önmaga iscselekvést jelöl. BROS mégis megváltozik és azt a cselekvést mutatja, amelyet rendszerint kefével végzünk.

Ha főnevet akarsz csinálni arra a cselekvésre, amelyet a kefével teszünk, összetételt kell képeznünk: bros-ad-o.Ugyanúgy, ha szót akarunk arra az eszközre, amellyel fésülködünk, szintén szóösszetételt kell alkotnunk: komb-il-o.

Ezért rengeteget gyökpárt találunk, ahol az igei formának a jelentéseazonos, míg az O-forma különböző. A magyarázat mindig az, hogy az alapjelentése más. Íme néhány példa: bati — marteli, haki — pioĉi, servi — sklavi, kudri — tajlori, regi — reĝi, kaperi — pirati, viziti — gasti. Ehhez hasonlóan találhatunk párokat, ahol az A-forma hasonló, de az O-forma más, pl.:eleganta — danda, nobla — nobela, lerta — majstra, kuraĝa — heroa, proksima — najbara, dolĉa — miela. Ezért ellenőrizze le a szótárban az O-formák helyes jelentését.

Azt mondhatjuk, hogy léteznek különféle alap szavak, amelyeket leszármaztathatunk szóalkotáskor. A BROS/ -nál a leszármaztatott alap szó a broso = kefe, ami egy eszköz neve, és formálhatunk ebből egy igét brosi = kefél (az O-t I-vel helyettesítettük). A KOMB/ -nál mégis az alap szó a kombi = fésülködni (ami természetesen egy cselekvés) A kombi szóból, tudunk cselekvésvől főnevet csinálni: kombo (az I-t helyettesítjük O-val) és a szó eszközökhöz való tartozását IL képzővel jelöljük és O végződéssel kombilo.

Cselekvő szógyököket gyakran nevezzük igeinek vagy igei jellegűnek, mert mellettük az igét természetes formájában látjuk. Ezért az igei szógyökök rendszerint igei alakban szerepelnek a szótárakban.

Minőségi szógyököket gyakran melléknévi szógyöknek is nevezzük, vagy melléknévjellegű szavaknak, mert náluk az -A végű alakot alapvetőnek látjuk. Ezért az ilyen szógyököket rendszerint melléknévnek jelöljük a szótárban. Az olyan szógyökök is, amelyek leggyakrabban -E végződéssel jelennek meg, hagyományosan melléknévjellegű szavaknak nevezzük.

A sem minősége, cselekvést jelentő szógyököket gyakran főnévinek vagy főnévjellegűnek nevezzük. Az ilyen szavak a szótárban rendszerint főnevek.

O-végződés

Az O végződés nem ad semmit hozzá a gyök saját jelentéséhez. A főnév egyszerűen egy konkrét dolog neve:

A-végződés

Az A-végződés az adott dolog tulajdonságára utal. A = az adott dologgal kapcsolatos stb.

Amikor a melléknév szótöve minőségi jelentésű, a melléknév rendszerint minőségre utal. Az ilyen melléknevek nem nagyon változnak meg a szövegösszefüggés szerint.

Amikor a melléknév gyökének nincs minőségi jelentése, a melléknév különféle leírásokat jelölhet. Általában egy ilyen melléknév jelentése sokban változhat a kontextus szerint:

Amikor a melléknév szótövének cselekvő jelentése van, a melléknévnek a legkülönfélébb jelentései lehetnek. Jelentheti "az illető cselekvéssel kapcsolatos" stb. Az ilyen melléknév hasonló lehet az -A végű ANT-melléknévi igenévhez vagy INT-melléknévi igenévhez:

Néhány ilyen melléknévnek van egy különleges minőségi jelentése:

Néhány ilyen melléknév hasonlít a szenvedő melléknévi igenévhez: komplika ≈ komplikita. A hasonló melléknévi alakok esetében a szógyök cselekvése vagy nem nagyon érdekes, vagy egyáltalán nem történt meg, csak a minőség a fontos. Egyes esetekben a minőség teljesen magától érthető. A megfelelő melléknévi igenévi alakok mindig azt mutatják, hogy az ilyen cselekvés megtörtént, vagy megtörténik.

Sokan úgy gondolják, ezen melléknevek némelyike, különösen korekta, kerülendőek minőségi jelentéssel. Néhány még úgy is gondolják, hogy az ilyen használat hiba. Szerintük a komplika csak jelentse azt, hogy "komplikanta" (bonyolódó) vagy rilata al korekto (javításra vonatkozó). De az ilyen melléknevek közül néhányat sosem kritizálnsk, bár teljesen hasonlók. Ilyen szóképzés mégis otthonos az eszperantóban kezdetektől fogva, és példák bőven megtalálhatóak sok írónál, Zamenhoftól máig.Egyes esetekben egy ilyen melléknév többjelentése akár még félreértést is okozhat, és akkor persze értelmezzük újra a mondatot, de ez minden többjelentésű szónál is érvényes. Az ilyen melléknevek szótövei cselekvő jelentésűek, de a melléknévi alakok minőségi jelentése miatt, azt is gondolhatnánk, hogy a szótövek minőséget fejeznek ki. Akkor igen gyakran arra vetemednek, hogy tévesen használják az -IG- képzőt az egyszerű igei alakokhoz, pl.{kaŝigi kaŝi helyett, komplikigi kompliki helyett, korektigi korekti helyett stb. Az ilyen IG alakoknak mégis más nagíon különleges jelentése van: kaŝigi = vkivel elrejtet vmit, vekigi = vkivel felkeltet vkit, komplikigi = vkivel bonyolulttá tetet vmit stb. De ne is gondoljuk van az a jelentése: "olyannak lenni". Korekti nem azt jelenti, hogy hibátlan, hanem hibátlanná tesz. Kompliki nem azt jelenti "zavaróan bonyolult, hanem bonyolít, bonyolulttá tesz.

E végződés

Az -E végződés szóképző használata nagyon hasonlít az -A végződés használatához. E = "a dologgal kapcsolatban, úgy, mint a dolog" stb.

Igei végződések

I = "bizonyos cselekvést megtesz (vagy van vmilyen állapotban), ami közvetlenül kapcsolódik a szótő jelentéséhez. (Az I végződés itt minden igeragot képvisel: I, AS, IS, OS, US, U.)

Egy cselekvő szótónek igei végződéssel mindig saját jelentése van:

Nem cselekvő szótőből képzett ige olyan cselekvésre utal, amely közel áll a szótó jelentéséhez.

Ha a szótő önmagában is minőségre vagy állapotra utal, az igealak rendszerint ezt jelenti: "olyannak lenni" vagy "úgy cselekedni".

Rendszerint egy ilyen igének nem 'ilyenné válik' vagy 'ilyenné tesz' a jelentése. Minőségi és állapotot kifejező szógyökök esetében az IĜ és IG képzőket használjuk ilyen jelentések kifejezésére.

Ha a szótő eszközt, készüléket vagy ilyesmit jelöl, az ige rendszerint ezt jelenti: ilyen eszközt használ a megszokott módon:

Ha a szótő anyagnevet jelöl, az ige rendszerint ezt jelenti: ellátni ilyen anyaggal

Az ilyen igék esetében némelykor az UM utóképzőt használjuk, de gyakran szükségtelenül:

Ha a szótő személyt,embert jelöl, a szótő rendszerint ezt jelenti: ilyen személyként cselekszik, ilyen emberként szerepel

Állati szótövek és különböző jelenségek szótövei igei formában ezt jelentik: ilyen állatként vagy jelenségként cselekszik:

Sok különböző szótő kap olyan igei jelentést, amely nem magyarázható másképpen, mint azzal az általános szabállyal, hogy olyan igei jelentést kapnak, amely valamennyire közel áll a szótő jelentéséhez:

Pontosító előelemek (elöljáró elemek)

Gyakran társítunk szótöveket és (szóelemeket) összetett szavakat képezve. A szóösszetétel leggyakoribb fajtáját itt kombinációnak nevezzük. Egy ilyen szó két részből áll: főelem, amely megadja a szó általános jelentését és pontosító előelemből, amely pontosítja az általános jelentést.

A ŜIP főelemből pl. az alábbi kombinációkat képezhetjük (mindig a semleges -O végződéssel):

Ezeknek a kombinációknak az alapjelentése mindig a "hajó". Különböző előelemekkel a hajók különböző fajtáit különböztetjük meg. Az előelemek nagyon különböző típusúak. A VAPOR [gőz] a hajófajta működtetési módját, A BALEN [bálna] a hajófaj használatára szolgáló célt jelöli, az AER [levegő] a helyet jelöli.

A leggyakrabban az előelemek különböztetik meg a különböző fajokat. Néha azonban nem a fajról van szó, hanem a főelem részéről, pl.: antaŭbrako = a kar elülső része; Orient-Eŭropo = Európa keleti része.

A kombináció egyszerű szótőként viselkedik. Mindenféle végződést felvehet: vaporŝipo, vaporŝipa, vaporŝipe, vaporŝipi; rondiro, rondira, rondire, rondiri; piediro, piedira, piedire, piediri; helruĝo, helruĝa, helruĝe, helruĝi.

A kombinációkból új kombinációkat lehet képezni:

A több szótőből álló kombinációk elméletileg többjelentésűek. Egy nyelvtani szabály sem magyarázza meg, hogy pl. ŝarĝvaporŝipo ŝarĝ-vaporŝipo és nem ŝarĝvapor-ŝipo (hajó, amely valahogyan is kapcsolatba hozható lenne a ŝarĝvaporo [*tehergőz] szóval - értelmetlenség) Egyszerűen csak meg kell értenünk, melyik lesz a helyes a több elméletileg lehetséges elemzések és jelentések közül. Csak ritkán fordulnak elő zavarok a gyakorlatban. Írásban szükség esetén használhatunk elválasztójelet az egyértelműség kedvéért, mint ŝarĝ-vaporŝipo szóban. Általában a több, mint három vagy négy szótőből álló kombinációk túl nehezek lehetnek. A vaporŝipasocimembrokunvenejo helyett inkább mondjunk pl. kunvenejo por membroj de vaporŝipasocio (konferenciaterem a gőzhajószövetség tagjainak).

összekötő végződések

A pontosító előelemek után tehetünk egy összekötő -O végződést a kombináció kiejtésének vagy a megértésének megkönnyítésére: puŝoŝipo (tolóhajó), aerŝipo (léghajó), sangoruĝo (vérvörös) stb.

Nem használunk kötőhangokat olyan összetételekben, ahol az előelem a legtermészetesebben válik melléknévvé, ha szétszedjük a szóösszetételt, pl.: dikfingro = hüvelykujj. A jelentést aligha lehet megmagyarázni a diko szó használatával. Ezért nem mondjuk: dikofingro,sem dikafingro, de szükség esetén lehet dika fingro. Hasonlóképpen cselekvést jelentő szavaknál, ahol a pontosító előelem cselekvésből származó minőségre utal: ruĝfarbi → farbi ruĝa, farbi tiel ke io fariĝas ruĝa; plenŝtopi → ŝtopi plena. Ilyen összetételekben sem használunk kötőhangot. Ugyanígy cselekvést jelentő szóösszetételekben, ahol az előelem a cselekvés módját jelöli, rendszerint nem használunk kötőhangot, de szükség esetén inkább szedjük szét a szóösszetételt: laŭtlegi → legi laŭte.

Az olyan alakok, mint pl. nigra-blanka nem kombinációk, hanem két különálló összekötött szó, melyhez különleges árnyalat kapcsolódik.

Ha az előelem olyan morféma (olyan szó, amelynek nem szükséges végződés), rendszerint nem használunk összekötő végződést. Szükség esetén persze használhatunk összekötő -E végződést: postsigno → postesigno (megkönnyíti a kiejtést), postulo → posteulo (megkönnyíti a megértést). Ez azonban csak nagyon ritkán fordul elő.

Más végződések, mint -E a morfematikus előelem után csak olyan esetben jelenhetnek meg, amikor ez szükséges jelentéssel egészíti ki: unuaeco = elsőség (unueco = egység). antaŭeniri = előre megy (antaŭiri = vmi előtt megy). Az EN (E + N) kötöelemet egyes esetekben szó-előelemek után használjuk: supreniro, (fel(felé)menetel) ĉieleniro (menybemenetel) (aŭ ĉieliro). {hejmenvojaĝo (aŭ hejmvojaĝo).

E mint összekötő végződés egy esetekben jelenik meg, amikor az előelem MULT szótő: multe-nombro.

A cselekvő szótőből + POV, VOL vagy DEV tövekből álló kombinációkban rendszerint I kötőelemet használunk: pagipova, vivivola, pagideva. Jobb az ilyen alakokat mondatalkotó szavakként magyarázni. O is használható az ilyen szavakban. pagopova, vivovola, pagodeva. Ekkor ezek kombinációk, de az ilyen szakban O kevésbé szokásos. Elvben lehetne őket használni teljesen kötőelem nélkül is: pagpova, vivvola, pagdeva, de az ilyen alakokat a gyakorlatban alig használjuk.

Ha a főelem utóképző, vagy ha az előelem előképző, akkor nem használunk kötőelemet

Az összetétel másik fajtájában, a mondatalkotó szavakban a kötőelemeket más szabályok szerint használjuk.

Morfémák a kombinációkban

Egyes morfémákat gyakran végződések nélkül használjuk. Az ilyen szavakhoz is tehetünk pontosító előelemeket:

Kombinációk magyarázata

Gyakran elöljárószóval lehet magyarázni a kombinációt

De nem mindegyik kombináció magyarázható így, néhányuknak bonyolultabb magyarázat szükséges

Egy összetett szóban sok kifejezetlen gondolat is rejtőzhet. A kombináció áll egy főelemből, amely megadja az alapjelentést és egy előelemből, amely valamilyen jellemző tulajdonságot mutat, viszont a kombináció nem a jelentés teljes meghatározása. A kombináció hatásos jelentése nem csak részeinek jelentésétől függ, hanem a nyelvi hagyománytól is.

Gyakran nem tudunk dönteni lada skatolo vagy ladskatolo (bádogdoboz), sovaĝa besto és sovaĝbesto (vadállat). dikfingro és dika fingro között. Megkülönböztetés nélkül mindkét alakot lehet használni, de mégis lényeges különbség a kombinációk kétszavas, melléknév+főneves szóösszetételek között. Amikor kombinációt alkotunk, egy szót alkotunk különleges gondolat kifejezésére, egy meghatározott fajta számára. Megnevezünk egy olyan gondolatot, amely valamiért különlegesnek tekinthető, amely valamiért saját szót igényel. Amikor jelzős főnevet használunk, rendszerint csak az "alkalmi" vagy "véletlenszerű"tulajdonságot jelöljük.

A pontosító előelem így azt jelöli, milyen fajta, és nem azt, milyen az egyed. A jelző rendszerint azt jelöli, milyen az egyed, de azt is jelölheti, milyen a fajta a kontextustól függően. Ezért lehet használni a jelzőket a fajták jelölésére is. Lehet mondani: dika fingro a dikfingro helyett. Lehet mondani vapora ŝipo vaporŝipo helyett. Lehet mondani sovaĝa besto sovaĝbesto helyett. De fordítva nem lehetséges, mert minden dika fingro (vastag ujj) dikfingro (hüvelykujj), nem minden vapora ŝipo vaporŝipo, nem minden sovaĝa besto sovaĝbesto.

Gyakori félrértés, nem lehetne csinálni olyan kombinációkat, amelyekben az előelem melléknévi szógyök.Valójában rendszeresen csinálunk ilyen szavakat, pl. altlernejo, altforno, dikfingro, sekvinbero, solinfano, sovaĝbesto, sanktoleo stb. De ezek teljesen helyesek.De nem lehet mégsem mindig összerakni egy főnévi tövet és egy melléknévi tövet, hacsak ezzel nincs valami különleges szándékunk. Ne mondjuk belfloro, ha csak egyszerűen azt mondanánk csak bela floro.

Sokan úgy gondolják, hogy nem lehet képezni olyan kombinációkat, amelynek főeleme cselekvést jelöl, és amelynek előeleme ennek a cselekvésnek a tárgyát jelöli: leterskribi, voĉdoni, domkonstrui. De ez mégsem igaz. Az ilyen kombinációkban az előelem nem rendes tárgy, hanem a cselekvésfajta jellemzőjét jelöli. Az ilyen kömbinációk jelentősen különböznek a két szóból álló össztetételektől: skribi letero(j)n, doni voĉo(j)n stb. A skribi leteron alakban a tárgy az írás konkrét tárgyát jelöli, míg a leterskribi alakban LETER csak az írás fajtáját jelöli. Némely hasonló igében a próbálkozás jelentésárnyalata található meg: fiŝkapti = próbál halat fogni. Az ilyen igéket állandósult szókapcsolatokként kell értelmeznünk.

Állandósult szókapcsolatok képzése

A szókapcsolatok (összetartozó szavak csoportja) összeolvadhatnak egy szóösszetételbe az utolsó elem hozzáadásával. Ennek az eredménye az állandósult szókapcsolat. Az eredeti szókapcsolatból csak a legfontosabb elemeket tartjuk meg. A végződések és más kevésbé fontos elemek rendszerint kiesnek. A kiejtés vagy a megértés megkönnyítésére azonban meg lehet tartani az eredeti szókapcsolat szófajának végződését, de J és N végződést rendszerint nem őrzünk meg.

Amikor egy szókapcsolatot alkotunk igei végződéssel vagy -O végződéssel, a végződés valamilyen rejtett gondolatot képvisel, ez minden egyes sónál meg kell tanulni.

Használják az állandósult szókapcsolatokat kombinációk előelemeiként. A leggyakrabban a főelem utóképző.

Eksztrémebb és ritkább formája az összetételnek az idézetek szókapcsolása. Egy ilyen szóképzésben, amely az állandósult szókapcsolat képzésének egyik formája, az egész kijelentésből képzünk egy szót. Akkor mindig az eredeti idézet teljes szavait őrizzük meg az összes végződéssel együtt: "Vivu!" → [vivu]-(krii)-I → vivui = éljenez, üdvözöl vkit az éljen felkiáltással. Jegyezzük meg, hogy az -U végződés marad. Rendes szavaknak nem lehet két szófaji végződése egymás után. De vivui nem rendes szó. Ez egy idézet szóvá alakítása, és az -U végződés mindenképpen kell a jelentéshez. "Ne forgesu min!" → [ne forgesu min]-(floro)-O → neforgesumino = nefelejcs (virágfaj) (A nevet a nefelejcs kék színe okozza, ami a szerelmi hűség szimbóluma.)

Elő- és utóképzők

Szótövek egy kis csoportja (kb. 40) a képzők. Ezek olyan szótövek, amelyeket főleg összetett szavakban használunk. Néhányuk suffixumok - utóképzők. Ezek más tövek után jelennek meg. Mások prefixumok - előképzők és más szótövek előtt jelennek meg.

Főképpen a hagyomány döntötte el, mely szótöveket nevezünk képzőknek. Mégis azt mondhatjuk, hogy a képző olyan szótő, amelyre különleges szóképzési szabályok érvényesek. Némelyik hagyományos képző e szerint a meghatározás szerint rendes szótövek is. A rendes szóképzés előző magyarázataiban volt néhány példa olyan szótövekre, amelyek hagyományosan képzők is.

A legtöbb ilyen képző kombinációk főelemeiként is szerepelhet. Az, ami az utóképző előtt áll, a pontosító előelem. De a legtöbb utóképző számára létezik egy különleges szabály, amely korlátozza a lehetséges kapcsolatokat a főelem és az előelem között. Rendes szótövekre nincsenek ilyen korlátozások.

Az AĈ, ĈJ, ET, IN, NJ és UM utóképzők nem így viselkednek. Az ilyen utóképzős szavak sem nem kombinációk, sem állandósult szókapcsolatok. Ezek az utóképzők tehát igazi képző.

A legtöbb előképző kombinációk pontosító előelemeként is szerepel. Az, ami az előképző után áll, a főelem, amelynek jelentése valahogyan pontosul az előképzővel. De létezik rendszerint valamilyen speciális szabály, amely korlátozza a lehetséges kapcsolatokat az előképző és a főelem között.

A GE és MAL előképzők mégsem így működnek. A GE és MAL annyira megváltoztatja az utánaálló elem jelentését, hogy ezt nem lehet megmagyarázni rendes kombinációként (sem állandósult szókapcsolatként). GE és MAL tehát igazi képző.

Elvileg bármelyik képzőt használhatjuk rendes szótőként is. Néhány képzőt azonban csak nagyon ritkán használunk így. Mások, pl. ĈJ és NJ, nagyon ritkán használatos rendes szótőként. Néhány példát látunk erre a különböző képzők alábbi magyarázatainál.

A képzőknél rendszerint nem használunk kötőhangzót, mint dormoĉambro. Nem mondjuk ekokuri, eksosekretario, ŝipoestro.Kötőhangzót csak akkor használunk képzők mellett, ha ez többé-kevésbé szükséges a jelentéshez vagy a megértéshez, pl. unuaeco, antaŭenigi, posteulo.

Az ANT, INT, ONT, AT, IT, OT igenévi képzők kicsit másképpen viselkednek.

Néhány szótő, amelyeket rendszerint nem sorolunk a képzők közé, hasonlóképpen viselkedhet, mint előképzők vagy utóképzők. Ezeket nevezhetjük képzőszerű elemeknek: